Lawrence Durrell: Alexandriai négyes

Clea: Beszélgetéseim szamár atyámfiával (Töredékek Purswarden jegyzetfüzetéből)

• A művészet, akár az élet, nyílt titok.
• Az ember a szellemi éhezőknek ír, Fater Asine, a lélek kiközösítettjeinek! És ezek mindig többségben lesznek, még akkor is, ha mindenkiből államosított milliomos válik. Ne csüggedj, mert itt mindig ura leszel a hallgatóságodnak! A menthetetlen lángelméről igyekezzünk udvariasan minél kevesebb tudomást venni. Nem úgy értem én mindezt, mintha nem kéne megtanulni és szüntelenül gyakorolni az írói mesterségedet. Nem. A jó író tudjon akármiről írni. De a nagy író olyan kényszerítő erőknek van alárendelve, amelyek magából a psziché szerkezetéből erednek, s amelyekkel nem lehet szembeszállni.
• Nevess, amíg fáj, fájjon, amíg nevetsz! 
• Minél nagyobb a gondolat, annál kevesebbek számára hozzáférhető. Miért olyan küzdelmes a pályánk? Mert a megértés nem az okoskodás eredménye, hanem a lélek növekedésének fázisa. Itt az a pont, Szamár Atyámfia, ahol nem értünk egyet. Semmiféle magyarázkodás nem hidalhatja át az ellentétet, csak a megvalósítás. Egy napon hahotázva ébredsz álmaidból. Ecco!
• A művészetről pedig ilyesformán vélekedem: mialatt a Jó emberek elbámészkodnak a Szépségnek nevezett tűzijátékon, úgy kell becsempészni a vénájukba az igazságot, mint egy rezisztens vírust. Könnyebb ezt mondani, mint megcselekedni.
• Társadalom! Bonyolítsuk a létet a végsőkig, amíg lélekölő robottá nem válik, és érzéketlenné tesz a valósággal szemben. Gyalázat, igazságtalanság! De kedves Atyámfia Szamár, az a könyv, amelyet tervezek, rendelkezni fog azzal az erénnyel, amely mindkettőnket gazdaggá és híressé teend: nem lesz nadráglsicce!
• Igen ez a cél: kiterjeszteni az érzékiséget, hogy a matematikát és teológiát is magába foglalja; táplálni, nem elfojtani az intuíciót.
• Lelkem repes örömében, ha elképzelem a fény városát, amelyet egy isteni véletlen bármely pillanatban megteremthet a szemünk láttára. Ott a művészet is megleli a helyét, alakját, a művész szabadon buzoghat, mint a szökőkút, akadálytalanul, még igyekeznie sem kell. Mert a művészetben hovatovább a lélek trágyázását látom. Nincsen szándéka, azaz nincsen teológiája. Táplálja, trágyázza a lelket, s ezáltal segíti, hogy megtalálja önnön szintjét. És ez a szint az eredendő ártatlanság! Ki találta ki az eredendő bűnt, a Nyugatnak ezt az obszcén, mocskos perverzióját? A művészet, mint az ügyes masszőr, a sportpályán mindenkor készen áll, hogy segítsen, ha baleset történik; és akár csak a masszőr, gyömöszkölésével segít feloldani a lélek izomzatának feszültségeit. Ezért célozza meg mindig a fájó pontokat, ujját mindenkor a görcsbe rándult inakra, fájjon megcsomósodót izomra helyezi: a bűnre, perverzióra, a hibákra, amelyeket nem szívesen ismerünk be. De a művészet lelepzi jóságos-kíméletlenül, és ezzel enyhíti a feszültséget, fellazítja a pszichét. A munka további része - ha ugyan van – már a vallásé. A művészet csupán tisztító, katartikus tényező. Nem jósol és nem prédikál. Csendes megelégedést hoz magával, ami elengedhetetlen az örömhöz meg a szerelemhez.
• Határtalanság és örökkévalóság között feszül a vékony kötél, amelyeknek az embereknek végig kell táncolniuk.
• Voltaképpen vakoknak írok – de hát nem vagyunk-e valamennyien? Az igazi művészet csak mutogat, mint aki beszélni is gyenge, mint a kisgyermek! De ha ahelyett, hogy iránymutatását követnéd, magában való, abszolút értékkel bíró valaminek fogod fel vagy módosítható tézisek halmazának – akkor nyilván megtévelyedel, a kritikus terméketlen absztrakcióiba veszel. Próbáld meggyőzni magad, hogy a művészet alapvető célja, csupán végső, gyógyító csend invokációja; forma, szabályosság szimbolizmusa keret csupán, amelyen át, mint tükörben, megpillanthatod az elnyugvó univerzum, a magával megbékélt univerzum ideáját. S akkor miként az ölbe nyugvó csecsemő, valóban „minden leheleteddel édes tejet szísz a világegyetemből”! Meg kell tanulnunk a sorok közt olvasni, az életek közt olvasni.

• Lawrence Durrell: Alexandriai négyes. Clea (Budapest, 1976, Európa könyvkiadó, 438- 439, 440, 441, 443, 444, 445)